Szerves oldószerek (szipuzás)
A drogfogyasztás hazai első szakaszában indult be, melyet először csak a ragasztózás indított. Akkortájt főként az érzékcsalódást okozó gőzű Palmatexet és a Technokolt használták. Napjaink "szipukörökben" legdivatosabb szere a csavarlazító - talán mondani sem kell, milyen igényes.
Használata egyszerű: a szerves oldószert tartalmazó ragasztót vagy más vegyi anyagot (PVC vagy gumiragasztót, benzint, körömlakklemosót, különböző festékeket, parkettalakkot és ezek hígítóit, oldószereit) beletöltik egy műanyag zacskóba, majd belélegzik a gőzét. Hatása hasonlít a műtéti altatás egy bizonyos fázisához, a kábult állapot külsőre nagyon hasonlít a részegségre. Ebben az állapotban a kábult egyén képszerű érzékcsalódásokat lát, és magatartása kiszámíthatatlanná válik. A hatás néhány óra alatt elmúlik, és gyakori fejfájás, másnaposság kíséri.
Veszélye: idegrendszeri sérülés az oxigénhiányból kifolyólag, bódult állapotban gyakori a bűncselekmények elkövetése, rendszeres használat esetén súlyos agyi leépülés a következmény, a szerves oldószergőzök meggyulladhatnak, benzin belégzése ólommérgezést, más oldószerek vese- és májkárosodást okozhatnak, az arcra húzott, és odaragadt zacskót kábult állapotban nem lehet levenni, ezért gyakori a fulladásos halál.
A ragasztózás jelei: A lehelet ragasztó vagy acetonszagú, részegségre hasonlító állapot alkohol nélkül, ragasztónyomok ruházaton és a testen, szokatlan szárazság a szemek, száj és az orr körül, elhúzódó száraz köhögés, elkent beszéd, hirtelen iskolai teljesítményromlás, iskolakerülés, csavargás, titkolózás, hazudozás, otthoni viselkedés megváltozása, indokolatlan ingerlékenység, kedélyváltozás.
A szipuzás (vagy szipózás) még mindig nagyon gyakori, nagyon veszélyes drogozási forma. Van is egy igaz történet ezzel kapcsolatban.
|