Lizergsav-dietilamid (LSD)
Az állatkísérletekben a sima lizergsavnak nem volt hatása, de 1943-ban dr. Hoffmann lizergsav kísérlet közben sajátságos, átmeneti elmezavarhoz hasonló, rövid ideig tartó kábulatszerű állapotba került, amit valamiféle mérgezésnek tartott. Ezután kipróbálta magán az anyagot, és "működött".
Használat: Nyelv alá teszik, esetleg folyadék, kapszula
Hatás: Hallucinációk, tér és idő érzékek torzulása, előhozhatja a rejtett problémákat, félelmeket is
Túladagolás: Para, erős félelemérzet, pánik, esetenként fulladásos halál
Függőség: Lelki kialakulhat
Elvonási tünetek: Nincs
Tartós használat: Csökkenhet az érdeklődés a külvilág (szürke hétköznapok) iránt, labilis idegzetű embereknél a bélyeg tébolyt válthat ki, elmegyógyintézti kezelés válhat szükségessé, hatása a szer használata nélkül is akár hónapokkal később is visszatér.
Az LSD hatóanyaga az anyarozsban megtalálható lizergsav. Az anyarozs gyomnövény, a rozs kalászain élösködő gomba, és a középkorban tömeges mérgezéseket okozott, mert belekerült a lisztbe. Az anyarozsból egy sor hasznos gyógyszert állítottak elő. Egészen természetes volt így, hogy újabb, hatásosabb készítményeket akartak előállítani, méghozzá tisztán szintetikus úton, és tovább vizsgálgatták a lizergsav tulajdonságait. A lizergsav könnyen kapcsolódott más molekulákhoz, és 1938-ban egy gyógyszergyár laboratóriumában előállították a lizergsav-dietilamidot (amelyet azóta a szer kezdőbetűiből rövidítve csupán LSD-nek jelölnek ).
Hatásának lényege hogy az agykéregben megbontja a mozgató (ideg, izom) és az érzékelő funkciók közti egyensúlyt. Az LSD-ből 1/20-ad milligramm elég egy erős, többórás hallucináció kiváltásához. 1960 előtt úgy gondolták a kísérletek alapján, hogy a klasszikus értelemben nem mérgező, és hozzászokást sem okoz, így megtűrték a használatát. Később kiderült, hogy nem kellett volna. Az LSD leginkább a fiatalok körében terjedt el viharos gyorsasággal. Hatása körülbelül tíz órán keresztül érzékelhető, látványos hallucinációkkal. Az LSD-ről tudni kell azt is, hogy a hallucinációk, a víziók nemritkán az utolsó adag bevétele után hetekkel is jelentkezhetnek, teljesen véletlenszerű időpontban - akár autóvezetés közben is "flashback" (utóvillanás).
Az LSD-szedés másik veszélye, hogy a drog hatása alatt nem gondolják át a bódulatban, hogy mit cselekszenek. Az LSD rabjai között gyakori a szerencsétlenség és az öngyilkosság, valamint a kábulatban bekövetkezett halálos baleset.
Kinézetre az LSD átlátszó folyadék, de ilyen állapotban nemigen lehet vele találkozni, gyakori az itatóspapírra cseppentett változat, a közismert LSD-s bélyeg (Trip), amin legtöbbször színes nyomott ábrák vannak. Előfordul a tabletta formában is. Az LSD-t gyakran más néven árusítják, amit éppen kitalál a nepper, leggyakrabban akkor, ha az LSD "romlott", mert az elszíneződéssel jár.
Hasonló hatású kábítószerek például a DMT, az STP, és társai. Fizikai hozzászokás és mérgezés a klasszikus értelemben nem alakul ki, viszont a tolerancia rendkívül gyorsan, így egy rendszeres fogyasztó gyakran szüneteket kényszerül tartani, mert már nagy adagban sem hat igazán. Az ilyen kis kényszerpihenők alatt az erősebbek könnyen leszokhatnak az LSD-ről.
|