Egy amerikai bank alelnöke, Wasson és orvosnő felesége (egy protestáns hittérítő segítségével) részt vett egy szertartáson, ahol a szent gombát fogyasztották. Így írta le élményeit:

"A javasasszony, a csine, kétszeres adagot evett a gombából, halkan dúdolt maga elé, míg csak transzba nem esett. Én is ettem a gombából, s csakhamar különös világban találtam magamat. Hasztalanul küzdöttem a drog hatása ellen, hogy tárgyilagos megfigyelő maradhassak. Eloször színes geometrikus minták jelentek meg előttem, amelyek hamarosan architektikus formákat öltöttek. Ezután víziók következtek, melyek során csodálatos oszlopcsarnokokat, drágakővel díszített palotákat láttam, földöntúli ragyogásban. Csak, a mitológiából ismert lények vontatta, diadalkocsik tűntek fel, meseszerű pompában ragyogó tájakon. A lélek elvált testtől, a fantázia világában bolyongott, és ebben a fantasztikus világban a képek sokkal nagyobb hatással voltak rám és mélyebb benyomást tettek, mint a szokásos világban."

A szertartás után Wassonék kértek a gombából, magukkal vitték, és átadták egyik barátjuknak, a híres francia gombaszakértonek, Heim professzornak. Ő azután tudományos rendszerességgel vizsgálta önmagán a gomba központi idegrendszerre kifejtett hatását. Tapasztalatairól érzékletesen számolt be naplójában:

"A mexikói hallucinogén gomba elfogyasztása után húsz perccel fénylő pontok, zöld, rózsaszín és piros pettyek jelennek meg, amikor lehunyom a szemem. Egy órával késobb írásom fekete tintája is pirosnak tunik a papíron. Hőhullám önti el a testemet. Hőmérsékletem a szokásos 36,4 fok helyett 37,5 fok. Pulzusom a szokottnál gyorsabban ver."

"Azután hideget érzek belül. Valósággal reszketek. Meleg palackra van szükségem. Nyájas érzéseim támadnak, beszédes leszek. Csiklandozó vidámságomat hangos tréfálkozással fejezem ki. Sokára veszem észre csak, hogy egyedül vagyok. Ettől megnyugszom."

"Ha becsukom a szemem, színes látomásaim kifejezettebbekké válnak, és szünet nélkül változnak, párhuzamosan futó szalagok, különböző formájú korongok. Ezek a formák pillanatok alatt eltűnnek, és átadják helyüket másfajta vízióknak. Tüneményes látvány jelenik meg előttem kékben, a közepe szem-formájú, mint némely lepke szárnyán a színes folt. Fölkel a nap. A való világ képe folyékonynak rémlik, és hullámzik, mint a tenger. Sehol egyetlen szilárd pont, minden mozog és átalakul. A tárgyak megkettőződnek, a könyveket is duplán látom. A szavak, amelyeket szögletes betűimmel szorosan egymás mellé írok, ugyancsak ziláltlak és zavarosnak látszanak."

"Szédülés fog el, és ami még nem volt, betűim valóággal kidomborodnak. Megfájdul a fejem. Támolygok, testem oldalra húz, inog a föld a talpam alatt."

"A belső hideg elmúlik. A felszínes melegérzés is megszűnik. Látásom ismét normális. Már csak egy kis fejfájás, egészen enyhe."

Egy pszichiáter 1962-ben így számol be élményeiről: "Oaxaca állam egyik kis falujában, Huaulta de Jimenez-ben találkoztam a csinével, aki színes álmot kínált eladásra. Amikor ráálltam az alkura, bekísért egy sötét kunyhóba, melyet egyetlen kis olajmécses pislákoló lángja világított meg csupán. Erre egy kevés kopálgyantát vetett, úgyhogy a helyiséget csakhamar a kopálgyanta jellegzetes, kellemes illata töltötte be.

Ezután (megfelelő imák mormolása után) átadta a gombaadagomat. Lassan megettem, s bár íze kesernyés volt, mégsem volt kellemetlen. Lehunytam a szemem. Egy idő után a sötét háttér előtt színes (piros, kék, zöld, sárga) pontokat, vonalakat láttam felvillanni, mint egy szikrázó tűzijátékot. A csöndet idegen, ritmusos dallamok törték meg. Ugyanakkor hallottam, hogy a varázslónő vékony, halk, tiszta hangon hívja az isteneket és a szellemeket. Azután változott a fényjáték. A sötét háttér aranysárga lett, elotte fekete vonalakból szabálytalan, alaktalan ábrák rajzolódtak ki, melyek között aranysárga pettyek jelentek meg… Éreztem, hogy tagjaim elnehezülnek, pulzusom gyengül, szabálytalanná válik. Szájam kiszáradt, de nem éreztem szomjúságot... Ez a látomásokkal kevert, testi rosszulléttel kísért állapot kb. hat órán át tartott, majd álomtalan alvásba merültem."

Az ősi vallásos szertartások emlékét orző gombából azonban csak akkor sikerült a hatóanyagot vegytiszta formában előállítani, amikor Heim professzor Párizs környékén nagy mennyiségben kezdte termeszteni ezt a gombafajtát, s kellő mennyiségben bocsátotta a svájci Sandoz gyógyszergyár vegyészei rendelkezésére. Végül 1958-ban Hoffman-nak, a már akkor világhíru kémikusnak sikerült izolálnia a gomba hatóanyagát, amelyet a gomba tudományos, rendszertani neve után pszilocibin-nek neveztek el.

Minthogy a rendelkezésére álló különböző leírásokból nem tudta a gomba hatását egyértelműen megítélni, ezért Hoffmann – mint írja – a kémiai kísérletek megkezdése előtt önkísérletet végzett.

Erről így számolt be az önkísérlet során készült jegyzőkönyvében:

"Körülbelül egy fél óra múlva a külvilág lassan idegen lett számomra. Minden mexikói jelleget öltött. Mivel hallottam már, hogy ez a mexikói eredetű gomba saját hazáját idézi fel az emberben, igyekeztem úgy szemlélni a körülöttem levű világot, mint normál körülmények között. Ez azonban minden törekvésem, minden akaratom ellenére eredménytelen maradt. Akár nyitott, akár csukott szemmel, indián motívumokat, színeket láttam. Amikor a kísérletnél jelenlevő orvos hozzám hajolt, hogy a vérnyomásomat megmérje, számomra úgy tűnt, hogy azték áldozópap, és egyáltalán nem lettem volna meglepve, ha elővett volna egy obszidián kést, hogy elvágja a torkomat. Az volt a furcsa, hogy a helyzetet komolynak éreztem, mégis derültem azon, hogy hogyan lett kollégám német arcából tipikus indián ábrázat. A kábulat a tetőpontját a bevétel után kb. másfél óra után érte el. Hirtelen mintegy rohamszerűen formájukat és színüket változtató absztrakt képek tömege vonult el előttem. Kb. hat óráig tartott ez az álomszerű állapot. Én azonban nem tudtam megmondani, hogy mennyi idő telt el összesen. Amikor véget ért, úgy értékeltem, mint egy biztonságos és szerencsés visszatérést az idegen világból.

A későbbi vizsgálatok az után kimutatták, hogy kis adag pszilocibin bevétele után 20-30 perc múlva kellemes, testi-lelki elernyedés következik be, de alig tapasztalhatók érzékcsalódások. Ha azonban az adag csak egy kicsit is nagyobb, akkor a lelki változások sokkal kifejezettebbek lesznek, tájékozatlanság térben és időben. Az éntudat kezd különválni a testtől, érzékcsalódások keletkeznek, és (ez keltette fel elsősorban a pszichiáterek érdeklődését) a múltból elfelejtettnek hitt emlékképek merülnek fel…

Már az indiánok teonanakatl fogyasztásáról készült régi leírások kiemelik azonban, hogy a kezdeti kellemes hangulatot követő ébredést a csömör érzete jellemzi.

Természetesen azt is vizsgálták a kutatók, hogy vajon tiltó rendelkezéseken kívül nem volt-e más oka is annak, hogy az índiók nem lettek a gomba rabjai. Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy igen, volt más ok is. Az índiók az esős évszakban rendszeresen (de mértékkel) ettek a gombából ugyan, de a végletes és végzetes rászokástól megóvta őket az, hogy életmódjuk merőben más, mint a fehér embereké. Náluk a gomba vagy akár a többi hallucinogén anyag nem a mindennapok előli menekülés eszköze volt, hanem kizárólag a vallási kultuszé, illetve a gyógyításé. Sőt az indián papok, varázslók megfigyelhették, hogy a gomba fogyasztása genetikai ártalmakat is okozhat. Csakis ezzel magyarázhatjuk azt a tilalmat, hogy a termékeny korban levő házaspárok öt napnál rövidebb idoközben nem fogyaszthatták a gombát…

Noha a pszilocibin a központi idegrendszer műkodésében fontos szerepet játszó ingerületátvivő anyaggal, a szerotonin-nal áll kémiailag közeli rokonságban, gyógyszertani hatásaiban mégis az LSD-hez hasonlít nagyon (hogy miért, azt később fogjuk megérteni) pupillatágulatot, hidegérzést, hőemelkedést, szapora pulzust okoz.

A pszilocibinnal végzett kémiai vizsgálatok vezettek végső fokon az LSD, s a vele (mind hatásukban, mind kémiai szerkezetükben) rokon egyéb szintetikus kémiai anyagok előállításához.

Az elfogyasztásra kerülő pszilocibin gombák között a Psilocybe cubensis (Kubai Badargomba) a legelterjedtebb, mely bármely háztartásban igen egyszerűen és kis igényű eljárással termeszthető faj.

Az elsődleges hatásokért jó pár aktív alkaloida felelős, elsősorban a pszilocibin, a pszilocin, valamint a baeocystin. A pszilocibin stabilabb vegyület, mint a pszilocin, de elfogyasztás után a szervezetben pszilocinná bomlik le.

A szárított gomba étkezés utáni maradéka szigorúan száraz, hűvös helyen tartandó, mivel a túlzott oxidáció gyorsan megfoszthatja különleges képességeitol. A friss gombát hűtőben tárolják, de néhány napnál tovább ott sem áll el.

Fogyasztás: Bár sokak szerint a szárított gombának a füstje is pszichoaktív hatású, általában megrágják és lenyelik a friss vagy szárított gombát, mert a meleg hatására a hatóanyag nagy része elveszik.

Dózis: A rekreációs dózis (vagyis ha nem éhségcsillapítás céljából fogyasztjuk) 1-5 gramm szárított gomba a faj illetve az illető egyedek hatóanyag-tartalmától függoen. A friss gomba dózisa körülbelül ennek tízszerese, mivel tömegének kb. 90 százalékát víztartalma teszi ki. Mivel a különböző fajú gombáknak nem azonos a méretük, a darabszám nem mond sokat a dózisról.

A Psilocybe cubensis egy közepes erosségű pszilocibin gomba. A vadon nőtt példányok kb. 0,63% pszilocibint, és 0,6% pszilocint tartalmaznak. A termesztett példányok valamivel erosebbek. A fajon belül is eltérő lehet a különböző forrásból származó gombák erőssége.

Átlag gyomorba irányozott dózisok (szárított Psilocybe cubensis):
– küszöbdózis: 1/4 gramm,
– enyhe hatás: 1/4-1 gramm,
– közepes hatás: 1-2,5 gramm,
– eros hatások: 2,5-5 gramm,
– kimondottan intenzív élmény eléréséhez: 5 gramm vagy több.

A becsült halálos adag a gomba elfogyasztásával nem érhető el.

A hatások intenzitását nagyban befolyásolja az illető pszilocibin-érzékenysége is. Akadnak olyan emberek, akiknél 1/4 gramm (nagyon kis dózis) látomásos állapot, nyitott szemű képhatásokat, kellemetlen gyomorgörcsöket vagy bélszélt, és egyéb nagy dózisra jellemző hatásokat produkál; másoknál ugyanez alig érezhető hatásokkal jár (ha egyáltalán): enyhe fázás az első órában és hasonlók. Ezért fontos, hogy ismerd az egyéni reakcióidat a különböző kis dózisú enteogénekre. Tessék óvatosnak lenni!

Ha a gombát MAO gátló hatása alatt fogyasztjuk, az jelentősen megnövelheti a gomba-trip intenzitását. Ha nem vagy benne biztos, hogy a gyógyszer, amit szedsz nem MAO gátló-e, kérdezd meg az orvosodat!

Fontos! Hatása alatt ne vezess autót!

Érzelmileg vagy pszichésen zavaros időszakokban nagyon alaposan gondold meg, hogy használj-e pszilocibin gombát, vagy más pszichedelikus szert, mert még komolyabb problémákat hozhatnak elo.

Azoknak, akiknek a családjában skizofrénia vagy korai megjelenésű mentális zavarok fordultak elő, különösen ajánlott az óvatosság a pszichedelikus szerekkel, mert felszínre hozhatják a lappangó pszichés és mentális zavarokat.

Hatások Az entheogén gomba igen bámulatos életforma. A gombának, a többi enteogénhez hasonlóan sajátságos és egyedi karaktere van.

Ha megrágás után a szánkban tartjuk, akkor kb. 10 perc alatt, ha lenyeljük, akkor általában 30-60 perc alatt hatni kezd, de előfordul az is, hogy az első jelek csak 2 órával az elfogyasztás után jelentkeznek. Hatása 2-6 óra hosszan tart, és utolsó felében-harmadában fokozatosan csökken. Ezt követően akár 8 óráig is eltarthat, míg teljesen visszatér a hétköznapi valóság; ez idő alatt például még nem könnyű elaludni.

Fizikai Fázás, felpuffadás vagy émelygés, gyomorkavar, fokozott bélgáz-tevékenység, pupilla-tágulás, szédülés, nagyobb dózis esetén hányás is előfordulhat. A kellemetlen fizikai hatások nagy része elsősorban a trip első szakaszára jellemző; a mentális hatások kiteljesedésével jórészt a háttérbe szorulnak.

Mentális Az varázsgomba hatása alatt megváltozik az érzékelés, a gondolkodásmód, az érzésvilág és a létszemlélet. Fontos, hogy az alkalmat alaposan megtervezzük, és számoljunk a hatás kiszámíthatatlan természetével. Különösen fontos az elővigyázatosság nagyobb dózisú trip esetén, illetve ha a használó kevésbé tapasztalt.

Az első 5-30 percben (ami persze sokkal többnek is tűnhet) gyakran megjelenik egy meghatározhatatlan érzés, ami leginkább egy várakozásteljes izgatottsághoz hasonlítható. Előfordul, hogy valamiféle energia jelenlétét érezzük a testünkben, és a dolgok másmilyennek tűnnek, mint egyébként. Ez a kezdeti szakasz nagyobb dózis esetén meglehetősen kényelmetlen is lehet: félelem, "mit csináltam magammal", vagy "milyen messzire megyek", és hasonló gondolatok; a kellemetlen kezdeti hatások csökkennek a tapasztalattal, ahogy az utazó alaposabban megismeri a gomba hatásainak biztonságosságát és jellegét.

Ahogy a hatások kiteljesednek, sokféle érzékelésbeli változás történik. A csukott szemű képhatások nagyon gyakoriak a pszilocibin gomba trip során. A rendes csukott szemű foltok mintákat, formákat, különböző alakzatokat öltenek. A kreatív képi fantázia javulása és spontán részletes képek képzete is a jellemzőbb hatások közé tartozik.

Vannak, akiknél gyakoriak a nyitott szemű képhatások is, és nagyobb dózisoknál valószínűbb az elofordulásuk. A fény ragyogóbbnak látszik, szebbnek tűnik, vagy csillogó hatása van, néha úgy tűnik, mintha mozogna valami a periférikus látómezőben, a fények körül aura látszik, csillag-minta hatások, szivárványozódás a világítás körül, és képi hallucinációk is megjelenhetnek.

Az érzékelésbeli változásokon kívül jellemző a gomba-élményre a gondolati felfokozottság, néha fokozott koncentrálási képesség, néha csökkent koncentrálási képesség, szemléletváltozások, az átlátás érzése, hirtelen érzelmi változások (sok nevetgélés), érzelmi érzékenység érzése, idő-tágulás érzése, otthonosság érzése, ami hangsúlyosabb azoknál, akik már gombáztak korábban, összetartozás és kapcsolat érzése, és megnövekedett érzelmi érzékenység. Megnövekedhet továbbá az érzelmi természetű problémákra vagy emlékekre való koncentrálás képessége.

Előfordulhat, hogy "gondolati hurokban" reked az ember, ami egyetlen gondolat vagy érzés (általában negatív vagy fájdalmas) állandósulása. Elofordulnak még korábbi érzésekkel és saját életmóddal kapcsolatos felismerések, az aktuális életstílus és viselkedési formák új nézopontba kerülnek. Feltűnővé válnak bizonyos dolgok, amik egyébként nem tűnnek fel, vagy maguktól értetődőnek tűnnek. Megjelenhet csodálat, bátorság, öröm, szomorúság, elkeseredettség, vallásos megértés, megelégedettség érzése, a közelben lévőkkel való kapcsolat érzése, szorongás, nemkívánatos vagy rémisztő gondolatok. Előfordulhat paranoia és zavarodottság is. Látens pszichés krízisek a felszínre jöhetnek.

Intenzívebb trip során szélsőséges érzelmi reakciók jelentkezhetnek, elnyomott emlékek vagy látens pszichés krízisek a felszínre jöhetnek. Intenzív csodálat, kapcsolat, öröm, félelem érzése. Előfordul a szélsőséges idő-tágulás érzése: egy órát figyelve például a másodpercek szemmel láthatóan több percig tartanak.

A haladó felhasználók spirituális tudatosságot, vagy univerzális megértést is kereshetnek az élményben. Nagyobb dózisoknál vallásos reveláció, spirituális ébredés, halálközeli élmények, énvesztés, lászólag külső, autonóm lényekkel való beszélgetés, látomások is előfordulnak.

Az egyik legérdekesebb hatás az a leginkább a magas dózisú élményekre jellemző érzés, mintha most ébrednénk fel először egy álomból, mint ha most szabadulnánk fel az eddigi fogságból. Ilyenkor gyakran ez az új tudatosság tűnik normálisnak és természetesnek, a ködös múlt pedig valószerűtlennek és torznak. A begombázott útkereső meg van róla győződve, hogy ezt a tudatosságot nem lehet elveszíteni, megmagyarázhatatlan módon azonban másnapra már csak egy emlék marad belőle.

Hosszú távon a gomba – bár talán kisebb mértékben, mint az LSD – átmenetileg erős változásokat idézhet elő a használója élet- és valóságérzetében. A gomba-trip igen intenzív pszichoaktív élmény tud lenni, főleg magasabb dózisok esetén. Az élményt nagy mértékben befolyásolják a korábbi tapasztalatok, valamint a set és a setting (az illető lelki- és egyéb állapota, és a trip körülményei). A közelmúlt élményei, főleg az intenzívebb élmények jelentős hatással lehetnek az élmény lefolyására. A tripet megelőző napok fizikailag vagy pszichésen felkavaró eseményei súlyosabb traumákká nőhetik ki magukat a trip által. Fontos, hogy fel legyünk készülve az esetlegesen előálló zavaros vagy rémisztő elmeállapot kezelésére.

A gomba nem okoz fizikai függőséget, és a pszichés függőség kialakulása sem valószínű. Valójában a legtöbb ember egy újabb trip utáni vágya az élmény után egy időre erősen lecsökken, de mint minden anyagot, a gombát is van, aki gyakrabban használja, mint ahogy jól esne. A gomba elfogyasztása után az anyaggal szemben egy rövid ideig tartó tolerancia alakul ki; ha két egymást követő nap használunk gombát, akkor a második alkalommal valószínűleg sokkal gyengébb lesz a hatás. Ez a tolerancia viszont 5-7 nap alatt szinte teljesen megszűnik.

Kultúra A közép- és dél-amerikai őslakosok évezredek óta használják a pszilocibin gombákat spirituális és rituális célokból. A gomba használatáról szóló első európai feljegyzés egy a tizenhatodik században élt spanyol pap tollából származik, aki beszámolt az aztékok peyote- és gombafogyasztási szokásairól. A legújabb korban elsőként, 1957-ben R. Gordon Wasson dokumentálta, és a "Life Magazine"-ban publikálta saját pszilocibin gomba élményét. A gomba hatóanyagát, a pszilocibint nem sokkal ez után izolálták. A 60-as évek közepétől megkezdődött a gomba vizsgálata és rekreációs célokból való használata. 1968 óta az Egyesült Államokban a pszilocibin tartalmú gombák birtoklása törvénybe ütköző vétség.

Magyarországon mind a pszilocibin, mind pedig a pszilocin kábítószernek minosülő anyag. Így tehát a pszilocibin gomba birtoklását, fogyasztását, átadását és előállítását a törvény bünteti.