ŰŰEredet: A phenciklidin-hidroklorid (PCP) angyalpor vagy békepirula neveken is ismert kábítószer. Fehér, kristályos por, mely vízben és alkoholban egyaránt oldódik. Mesterséges úton előállított szer, semmilyen, a szervezetben található vegyületre nem hasonlít. Eredetileg intravénás érzéstelenítés céljából állították elő, de káros mellékhatásai miatt erre a célra sosem használták. A PCP besorolása a többi drog közé nehéz, mert különböző egyénekre különbözően hat. Egyeránt működhet fájdalomcsillapítóként, stimulánsként és hallucinogénként.

Hatás, mellékhatás: Feltételezhetően a középagyra, illetve a thalamusban lévő érzékelőkéregre hat, oly módon, hogy a használó képtelen lesz az ingerek helyes befogadására, differenciálására, képtelenné válik gondolatai irányítására. Elfojtott, lappangó lelki bajok kerülhetnek a felszínre. Egyeseknél eufória, másoknál kábultság érzése kíséri a szerhasználatot. Rövidtávú hatások a meggyorsult légzés, emelkedett vérnyomás és pulzusszám, kipirult bor, erős izzadás, végtagok zsibbadása, koordinációs zavar. Nagyobb adagnál a vérnyomás, pulzusszám és légzésszám lezuhan, amit zsibbadás, émelygés, szédülés kísér. Görcsös vonaglást, kómát is előidézhet, végső soron a szkizofréniára jellemző tüneteket és teljes mentális zavart okozhat. Hosszú távú hatásáról jelenleg keveset lehet tudni. Komoly szorongásos zavart, depressziót és "flash-back" jelenséget lehet feltételezni.

Függőség: Erős lelki függést okoz.